2012. július 2., hétfő

A rózsa másik virága (munkacím) - Prológus




A férfi kiválasztotta a készletből ezüst kígyóval díszített sétapálcáját, utoljára leellenőrizte az ékszerdobozt, majd a zsebébe csúsztatta. Felvette köpenyét, fogta a két csomagot – egy kisebb, henger alakút és egy nagyobb szögletest – és átlépett a kapun, ki a zuhogó esőbe. Felhajtotta csuklyáját, a dobozokat pedig köpenye alá rejtette. Szerencsére nem kellett hosszú utat megtennie, ahogy kifordult a sikátorból, máris a sorházak között találhatta magát. Csupán tizenöt házszámnyit kellett gyalogolnia, de még nem láthatta a keresett épületet, mert az utca félkörívben futott, és a másik oldalon lévő liget hajadonfái eltakarták a kilátást.
Határozott léptekkel nyomult előre az esőfüggönyön át, s közben elmélyedt gondolataiban. Olyan hosszú idő alatt még sosem tett ilyet. Az eddigi kapcsolatai nem jutottak el a házassági ajánlat szintjére és soha nem is tervezte, egészen mostanáig. Persze tudta, mit kell tennie, de vagyonok és egyezségek ide vagy oda, ez mégiscsak két emberen múlt. Most pedig különösen fontos volt, hogy sikerüljön elfogadtatnia magát. Gyakorlatilag az élete múlt rajta.
Fogalma sem volt, hogy milyen lehet jövendőbelije. Persze nem a külseje miatt aggódott, azt nagyon jól ismerte, még a jóslat is megmutatta neki. A gondolatra szája gúnyos mosolyra húzódott. A jelleméről azonban nagyon kevés tudomása volt, s igazából ez sem árult el többet arról, hogy most milyen a személyisége, vagy milyen lesz az esküvő után. Mindenesetre gyanította, hogy nem lesz könnyű dolga, manapság senkinek sem az az elrendezett házasságokkal, az élet azonban megtanította türelmesnek lenni.
Megérkezett a 79-es ház elé. Áthaladt a fehér kovácsoltvas kapun, végig a levendulabokrok övezte rövid feljárón, fel a három lépcsőfokon a tornácra, majd sétapálcája fejével hármat kopogtatott az ajtón. Kisvártatva egy vörös, göndör hajú cseléd nyitott ajtót, aki még a válláig sem ért fel. A férfi hátrahajtotta csuklyáját és rezzenéstelen arccal közölte jövetele célját.

Olvass tovább

6 megjegyzés :

niiki írta...

Szia! :) Hűűűha:OOO Ez nagyon tetszett. Gyönyörűen megfogalmaztad, én kissé megijedtem a férfitől :$$ Szerintem szuper lett ^^ Várom a folytatást.
Puszi: niiki

UI: remélem te is komizol nálam ^^

Alsynia írta...

Szia!

Köszönjük a kommentedet, örülünk, hogy tetszik:D
A későbbiekben lehet, hogy még több okot ad majd az ijedelemre:):P
Hamarosan töltjük fel a folytatást:)
Ha gondolod, nézd meg a nyereményjátékunkat is:)
http://www.alsynia.blogspot.hu/2012/06/nyeremenyjatek-facebookon.html

Vic

Judit írta...

Szia, vagy sziasztok!
Elolvastam amit írtatok. Mit ne mondjak nem volt túl hosszú, de ennél több nem is kellett. A végén a függővég jó ötlet volt, így az olvasóban egy csomó kérdés felmerül. Miért ment oda? Mi lehetett a jövetelének az oka? Mi van a dobozba? Mi van a csomagokba. Ami a hangulatot illeti, én nagyjából a viktoriánus angliában tudnám elképzelni. Szinte látom magam előtt az esőtől zuhogó sötét utcákat, ahol csak egy-egy utcai lámpa világít és azok is igen halványan. Mi tagadás érdekes kezdet :)

Victoria Crane írta...

Szia Judit!

Köszönjük a kommented:)
Örülünk, hogy tetszett:) Az első két rész már fenn van, a 3. részt hamarosan feltöltjük, abban kiderülnek a kérdéseidre a válaszok:D Többnyire:)
A történet egy másik világban játszódik, ami nem kapcsolódik egyik itteni korhoz vagy kultúrához sem, ugyanakkor nagyon jól látod, ez a rész itt valóban a viktoriánus időszakra emlékeztet:) Valamilyen szinten ez tulajdonképpen szándékos is volt, örülünk, hogy sikerült ezt az érzést átadni:)
Reméljük, felkeltettük az érdeklődésed a folytatás iránt:)

Vic

monikawaheed írta...

Sziasztok! Nagyon rejtélyesen indul a történet, kíváncsi vagyok mi sül ki belőle. :P

Delora Mercel írta...

Szia!!

Nem nagyon volt időm mostanában a blogok körül tevékenykedni, de igyekszem pótolni :)

Izgalmas kezdet :D a hangulata már jó indítás, szeretem az ilyesmit :) na de már olvasok is tovább!!!
puszi :)