2012. július 3., kedd

A rózsa másik virága - 1. rész




Kedves Sógorom!

Engedd meg, hogy az udvarias közhelyeket mellőzve rögtön a lényegre térjek. Legutóbbi leveled mélyen elgondolkoztatott gyermekem jövőjét illetően. Mikor nemrégiben közöltem azon elhatározásomat, hogy Solriellt férjhez adom, Te és húgom egyaránt úgy véltétek, túl fiatal még a házassághoz, s ezt alátámasztotta a gyerekes dac, amellyel a hírt fogadta, miszerint már ki is választottam számára az ideális jelöltet. Így hát beleegyeztem abba, hogy az esküvőre akkor kerüljön sor, ha Solriell eléri a nagykorúságot. Hozzáteszem, meglehetősen kínos feladat hárult rám, amikor közölnöm kellett ezt a jövendőbelijével.
Értesülve arról, hogy a gyermek elég érett már ahhoz, hogy elengedd egy távoli útra kettesben barátoddal, Alytes úrral, akinek tisztességes szándékáról ugyan biztosítottál, mégis úgy vélem, sokan, köztük én is, nem vagyunk elég haladó szelleműek ahhoz, hogy ne hasson ránk egy-egy pletyka, amely egy ilyen esemény hatására szárnya kélhet.
Úgy döntöttem tehát, hogy az esküvőt mindenki örömére az eredeti tervek szerint tarthatjuk meg. Annak érdekében pedig, hogy az ifjú pár megismerkedhessen, és megkedvelhessék egymást, a vőlegény már el is indult hozzátok. Kérlek, készítsd fel Solriellt, hogy illő módon fogadja Léven Ásgeir urat, aki várhatóan e levél érkezése után nem sokkal tesz látogatást nálatok.

Üdvözlettel,

Kerovin Sotar Sheridan

– Nyomorult féreg! Ezt mégis hogy képzeli? - Florensz a párkányra csapta a levelet és ingerülten hadonászott.
– Hogy képzeli? – húzta fel szemöldökét a lyth. – Komolyan kérdezed? Apám vérbeli kereskedő. Azt teszi, amiből a lehető legnagyobb hasznot remélheti – megvetően nézett félre az egyik sarok irányába, mintha csak az említett férfi is ott állt volna.
– Na de a saját gyerekével? – Florensz egyre jobban felemelte hangját.
– Tudod, egyszer közölte velem, hogy én vagyok a legértékesebb árucikke. Most végre a javára fordíthatja, hogy mennyi pénzt és türelmet volt kénytelen rám áldoznia – Solriell gúnyosan elhúzta a száját. – Arról nem is beszélve, hogy az eredeti terve is ez volt, és nagyon nehezen állt rá, hogy eltérjen tőle.
– Meglepően higgadtan kezeled a helyzetet – hökkent meg a férfi.
– Már túl vagyok az első megrázkódtatáson – vonta meg a vállát, de Florensz látta rajta, hogy csak magára erőlteti a közönyt. – Különben is, így századszorra olvasva rájöttem, hogy egészen mulatságos. Lássuk csak, melyik része is a kedvencem – Közelebb húzódott a párkányhoz és Florenszt is lehúzta maga mellé a padra. Kisimította a lapot, s mutatóujját színpadiasan az ajkához téve böngészte a levelet. – Itt van például apám nagyszerű indoklása. Kissé erőltetett ugyan, de egy dicséretet mindenképpen megérdemel, amiért sikerült úgy beállítania, mintha saját magamnak köszönhetném az egészet – mindezt játékosan mondta, de hallatszott hangján elfojtott zaklatottsága.
– Ugyan, előbb-utóbb biztosan kitalált volna valami más kifogást. Képzelem, Orielnek milyen bűntudata van, amiért elengedett velem Karionba.
– Ó igen, de a bácsikám valószínűleg már akkor megbánta, amikor kiléptünk a kapun – vigyorodott el a lyth sokat sejtetően, majd erőteljesen legyezni kezdett a kezeivel: – De ne hagyj elkalandozni, épp a levelet elemzem – húzta fel kényeskedve az orrát. – Szóval, talán a személyes kedvencem az ifjú pár kifejezés. Ha a kormányzó és az én életkoromat átlagolnánk, akkor sem illene oda az ifjú szó, bár tudom, ez csak amolyan közhely – fejezte be már csevegő hangnemben.
– Mindenki azt hiszi majd, hogy a nagyapád. Nem hiszem el, hogy ez őt nem zavarja. Bár, ha jobban belegondolok, ha én annyi idősen megkaphatnék valaki olyat, mint te, nekem sem lenne ellenemre. Most sincs – vigyorodott el s szavai megerősítéseként tenyerét a lyth térdére helyezte, majd lassan elkezdte felcsúsztatni a szoknyája szegélye alatt.
– Ó igen, Alytes úr, és az ő tisztességes szándékai – mosolyodott el sokat sejtetően a lyth, majd közelebb húzódott a férfihoz és megcsókolta.
– Nekem ez a kedvenc részem a levélben – vigyorodott el szélesen Florensz, miután ajkaik szétváltak.
– Nekem ez a kedvenc részem – mondta Solriell halkan, miközben térdét a férfi lábain átvetve az ölébe ült és elkezdte kigombolni a nadrágját.

Olvass tovább

14 megjegyzés :

Mese írta...

Nagyon jó lett a kezdés és nagyon jó kis sztorinak tűnik. Mindenképp olvasni fogom. A prológusnál pedig tetszett a kép is.
Várom a frisset!!
Puszi Mese

judit írta...

Szia!

Hát ez a történet az elején már izgalmasnak hangzott, de a végére még jobban az lett, mert erre a fordulatra nem számítottam. Rendszeres olvasója leszek ennek a történetnek már előre látom :)

A folytatást pedig várom :)

Artair McKnight írta...

Itt vagyok! :-)
Nagyon jó volt a prológus is, én azt érzem, hogy rengeteget fejlődött a stilisztika, semmi szögletesség sincs a stílusban, gördülékeny. A neveket imádom, nagyon jók! :-D

Alsynia írta...

Köszi szépen mégegyszer, nemsokára jön a folytatás :)

Alsynia írta...

Szia!

Köszi, örülnénk, ha így lenne. Remélem, tetszeni fognak a szereplők is.
Szólunk, ha van folytatás :)

Alsynia írta...

Szia!

Köszi, örülök, hogy benéztél. Neked Solriell már régi ismerős, bár egy másik korszakából ismered (és még van egy kis csavar is ebben). Köszönjük a véleményedet.

niiki írta...

Szia! :) Ezek a neveeek:Q Nagyon tetszenek:) ;D Bár még sok kérdés bolyong a fejemben, imádom a sztorit. Rendszeres olvasód leszek, az biztos ^^ Remélem majd én is számíthatok rád:P Mellesleg, Solriell neve nagyon tetszik:D:)
Puszi: niiki

Alsynia írta...

Szia!

Köszi szépen, örülünk, hogy tetszenek a nevek, remélem a karakterek is :) Nemsokára jövünk az új résszel.

Delora Mercel írta...

Kb huhogok, mint egy bagoly :D persze jó értelemben :D
Tetszik ahogy meg van fogalmazva, meg a töri is, és a szereplők vagánysága :D főleg így a végén xDD csak lestem :D
na igen, a kép nekem is tetszett!!! :)
olvasom tovább!!
puszi :)

Judit írta...

Szia!
Jó kis kezdés, bár én az elején a neveknél összezavarodtam, hogy ki kicsoda meg mi miért van. Ennek ellenére a levél nagyon jó kezdés, és ahhoz képest, hogy az írója azt mondta mindenféle mellébeszélést kerül, én csak azt láttam a regénybe :D mintha az illető kerülgetné azt a bizonyos forró kását.

Mili és Kylie írta...

Helló!
Ideértem ahogy ígértem!
Gondoltam az elejétől kezdem az olvasást!
Háát... az eleje kicsit zavaros volt számomra, nem nagyon értettem ki kicsoda és kivel van!
Aztán a vége felé kezdett kitisztulni a kép. A két szerelmes, akik nem lehetnek együtt mert a lányt másnak szánták.
Jó sztorinak tűnik, különösen a befejezés tetszett :) Felcsigáztad a fantáziám! :)
Szívesen várlak nálam olvasni és komizni :)
Puszi Mili

Alsynia írta...

Kedves Delora!

Örülünk, hogy tetszett. Később, ha majd jobban megismered a szereplőinket, örülnénk, ha bővebb véleményt is mondanál róluk.

Faye

Alsynia írta...

Kedves Judit!

Kicsit körülményesen fogalmazta meg a levelet, az biztos, de attól még nem volt kevésbé megdöbbentő Solriell számára :D
Örülünk, hogy elolvastad.
Üdv.
Faye

Alsynia írta...

Kedves Mili!

Örülünk, hogy elolvastad, és elnyerte a tetszésedet. igyekszünk viszonozni :D

Üdv.
Faye